Pakosz Anna az alkotásról
Gyerekként imádtam, hogy ilyenkor (karácsonykor) minden egy kicsit a feje tetejére fordul. Amikor Izraelben éltem sajnos kimaradt ez az élmény, de amióta visszaköltöztem Magyarországra, igyekszem évről évre felépíteni a saját szokásaim, amik teljessé teszik számomra ezt az időszakot. Figyelek arra, hogy sokat lazítsak és minőségi időt töltsek a szeretteimmel.
A képem egy Edward Hopper festmény a "Reggeli Nap" parafrázisa. Hopper volt az egyik első festő, aki nagy hatással volt rám, már rég szerettem volna a tiszteletem leróni előtte.
A festményem témája egy misztikus téli éjszaka, ahol egy nő belegabalyodik a saját testébe, mégis egyensúlyoz, erősen tartja magát. Én így látom a nőket a karácsonyi időszakban: uralják a bennük és körülöttük megjelenő káoszt. A telihold cinkosa a nőnek, beragyogja az eget, úgy ahogy a nő beragyogja a belső teret.
Szerintem mára sokunknak nem jelent mást ez az idõszak mint egy pár egymás utáni rituálét ahol rohanunk rokontól rokonig, ha pedig valaki egyedül van, szomorkodik. Szerintem izgi lenne megkérdezni magunktól, hogy mit is jelent egyáltalán ünnepelni valamit, és milyen eszközeink vannak erre?