Döme Péter az alkotásról

Mára a várakozás, lecsendesedés és egymásra hangolódás időszaka lett számomra a karácsony, amikor végre kilépve a hétköznapok zajos valóságából megpróbáljuk megteremteni a saját, nyugodt univerzumunkat. Időt és teret biztosítunk annak, hogy tudatosan elhelyezzük magunkat egy olyan közegbe, ahol igazi öröm adni és kapni is, illetve ahol jó érzés önmagunkhoz és másokhoz is kapcsolódni: minden kimondott, kreált, mű, mesterséges szándék nélkül.

Számomra azt az érzést testesíti meg a festményem, amely tisztán mutatja, hogy egyedül, és ugyanakkor közösen, együtt is meg tudjuk élni a különleges pillanatokat. Ahhoz, hogy öröm és ünnep vegyen minket körül, nem kell a sémákhoz ragaszkodjunk. Egyszerre lehet jelen a tradicionalitás és a személyes élmény karácsony ünnepe alatt az életünkben. Nem attól lesz ünnepélysebb, belsőségesebb a karácsony, hogy elvárt módon kapcsolódunk egymáshoz. Sokkal fontosabb, hogy ki-ki a maga módján öltöztesse ünneplőbe a lelkét. 
Természetesen, mint minden festmény, vizuális alkotás, ez enyém is úgy lesz interpretálva, ahogy a befogadót megérinti benne egy - egy ismerős, vagy ismeretlen vonás, élmény. Ettől szép. Pont, mint maga a karácsony: nem kell ugyanúgy értelmeznünk, ugyanúgy gondolkodnunk róla.

Jó hogy van karácsony. Jó, hogy minden életszakaszban más, és más tud lenni. Ha öröm a készülődés, akkor ott a béke és a ráhangolódás is. 

Döme Péter

Mivel soha nem tanult rajzolni vagy festeni, a legnagyobb hatással rám, és a művészi érdeklődésemre a nagyapám volt.

Egyszer rajzolt a kertben, és mikor kérdeztem róla, azt mondta, hogy egy oroszlánt fest, és ha figyelmesen nézem, látni fogom én is a ház falán. Visszamentem több napon át a falhoz keresni az oroszlánt, de nem láttam, nem találtam. Egy ponton, azt mondta nekem, hogy csak akkor fogom látni,ha a nap egy adott időpontjában figyelem, és, hogy ne a formát keressem, figyeljem hanem nagyobb figyelmet fordítsak a fényekre és árnyékokra. Pár nap után én is megláttam az oroszlánt a faragott kőfalon! Bár még csak 11 éves voltam, de úgy vélem, ez volt első és legfontosabb élményem, mint leendő "művész".

1995-ben kezdtem el festeni, és egy évvel később, 1996-ban kaptam az első megbízásomat, mint festő. Évekig mindenféle festékkel dolgoztam, amit találtam otthon, majd 2008-ban használtam először olajat ("withou ego") és ezzel párhuzamosan új technikákat is kipróbáltam!

Képeim kiindulópontjai általában fotók, amiket régebben teljesen mindegy volt honnan szereztem be, viszont most már saját munkáim azok is. Ezeket szerkesztem, gondolom tovább először a fejemben, majd a vásznon.

Az előkészületek fontos részét képezik a munkámnak, a végleges formája, világa a képnek azonban a vásznon születik meg.

A festészet mellett dolgozom mint grafikus, DJ, zeneszerző (doktorhokashi, easylifenatural band, rövid filmek,reklámok) rendezvényszervező és mint a Vad Fruttik zenekar turné managere. Ez a háttér vezethet ahhoz a tényhez, hogy munkáimat nagy mértékben inspirálja a zene, természet, street art, filmek, a divat és a popkultúra.

Festményeim különböző árny-fényhatások, optikai illúziók és montázs-szerű megoldások egyvelege. Jelenlegi munkáim közel fotorealisztikusak, de a szürrealista vonal is hatással van rájuk.

Jelenleg egy fesmény sorozatomon dolgozom, ami 8-10 darabból fog állni és 2023-ban szeretném egy önálló kiállításon bemutatni!

KIÁLLÍTÁSOK:

2008 XX. Amatőr Artium Balatonalmádi, (közös kiállítás)
2009 'érzések és Lights "közös kiállítás Dencs Zsanettel, Székesfehérvár, 
2010 Első "Kép a falon" közös kiállítása Budapesten, Gardener 29 Galéria 
2010 "Light Show" közös kiállítás Dencs Zsanettel Veszprém, 
2010 "Inner Journey" közös kiállítás Dencs Zsanettel Várpalota,