Bács Emese az alkotásról

A Karácsony ünnepe, fogalma, érzete sajnos a modern, a fogyasztói, a 21. századi társadalomban átalakult, mondhatni elveszett. Nem a Szent Ünnepről, hanem, a nagy rohanás, bevásárlás, plázázás, a megfelelés, az idegességről szól. Már rég óta nem az öröm, a szeretet, a nyugalom, a meghittség, a család és az együtt eltöltött időnek örülünk.

A festményem egy ideális karácsonyi napot, sétát ábrázol, ahol a környezet és az időjárás is idealisztikus, mivel a szép hóesésben együtt kirándul békésen a család. Lehet ennél nagyobb ajándékra vágyni?

Bács Emese

Munkáim eldobott tárgyakból a társadalom perifériáján élő emberek (hajléktalanok, koldusok stb.)  ábrázolása, rekonstruálása, ill. reflektálás napjaink   egzisztenciális válság jelein túl bizonyos szellemi, lelki anomáliákra (pl. mindenki mobilozik a metrón): a fogyasztói társadalom fokozódó elidegenedettségére, atomizálódására, (beszélgetés, olvasás, szemlélődés helyett, komor, kényszeres high-tech imádatra), uniformizálódására, napjaink mindent átható nyomasztó technikai fetisizmusára.

A tárgyi hulladékok újrahasznosítása által, a ragasztott, festett elemek kombinációjával, a nincstelenség, ill. a hight-tech fetisizmus ikonikus jeleneit ábrázolom. Figurális szemléletem a XXI. századi életérzést sugallja, melyben törekszem minél kevesebbet esztétizálni. A környezettudatosság, a hulladéknak szánt tárgyak megbecsülése, „tisztelete” fontos momentuma az élővilág és „szellemi” világ épségének fenntartására irányuló törekvésnek.

A hulladékok (tárgyak, „motívumok”) felhasználása által törekszem a művészet emberközelibbé tételére, nemcsak műélvező, hanem alkotásra ösztönző értelemben is. Az általam felhasznált anyagok mindennapisága szándékaim szerint demisztifikált képi világot hoz létre, amely ezáltal csökkenti a távolságot az alkotások és az érdeklődők között.